Trianon tragédiája több szempontból is megalázó évtizedeket hozott az elszakított magyarság számára. Egyfelől az elcsatolt területeken beszűntették a magyar nyelvű iskolák jelentős részét, emberek ezreit elbocsájtották munkahelyükről nemzeti hovatartozásuk miatt, míg a földek jelentős hányadát idegen telepesek vették birtokukba. Mindemellett az új impériumok megkezdték a magyar történelem nagyjainak elszlávosítását, elrománosítását és elnémetesítését. Így lett gróf Benyovszky Móricból Móric Beňovský, Mátyás királyból Matei Corvin vagy Liszt Ferencből Franz Liszt.

Liszt Ferenc egész életében büszke magyar embernek vallotta magát, amelyet számos alkalommal mind írásban, mind szóban ki is fejtett. Hiába tartózkodott huzamosabb ideig Párizsban, Rómában, Weimarban, soha nem vette fel az adott ország állampolgárságát, még a messzi távolban is ápolta kultúráját. Gyermekeit is hazafias szellemben nevelte, amiről számos levél tanúskodik.

Ennek ellenére a 1920-as évektől fogva folyamatosan kezdték el kérdőre vonni magyar identitását a német nyelvterületeken, amely hipotézisek az 1930-as évektől kezdve fokozatosan felerősödtek, így alakja szélsőséges politikai irányzatok eszköze lett. A nemzetszocialista áramlatok mindkét országban hangsúlyozták „List” német árja mivoltát, amelyről számos megalapozatlan tanulmány született, mindemellett igyekeztek elméletüket megannyi műemlékkel és emléktáblával is nyomatékosítani. Ebben a korszakban, 1936-ban keletkezett a kismartoni Liszt-szobor is, amire szándékosan csak német nyelvű felirat került fel. Magyar fordítása: „Franz List 1811-1886 Burgenland nagy fiának állíttatta hazája” (Ausztria).

 

Képek:

1., 2. A szobor és a zeneszerző portréja régi őrvidéki képeslapokon. Forrás: https://oldthing.at/, https://www.ureesinc.xyz/

  1. A szobor napjainkban Forrás: https://www.elmenynektek.hu/